Az amerikai szankciók kegyetlen szorítása Kuba egyik legsúlyosabb válságába sodorja az országot a közelmúlt történelmében. A szankciók szándékolt következményei mindenütt érezhetők: napi áramkimaradások, iskolák és üzemek bezárása, az összeomlás szélén álló kórházak és a nagyrészt megbénult tömegközlekedés jellemzik a mindennapokat. Gyógyszerek és élelmiszerek hiányoznak, az utcákon hulladékhegyek tornyosulnak, mert nincs üzemanyag a szemétszállításhoz. A turizmus – az utóbbi időben az egyik kevés devizaforrás – gyakorlatilag leállt.
A kormány egy vészhelyzeti tervvel próbálja ellensúlyozni a helyzetet, amely a fennmaradó erőforrásokat a legszükségesebb területekre koncentrálja, de az energiaembargó olyan területeket is érint, amelyeknek sürgősen devizát kellene generálniuk. Az nemzetközi könyvvásár után most a világhírű Festival del Habano is „határozatlan időre” elhalasztásra kényszerül.
A halasztás ismét megmutatja, milyen mélyre hatnak a Trump-kormány intézkedései a sziget gazdasági és társadalmi szerkezetére. Mint minden évben, a szivarok kedvelői a világ minden tájáról Havannában akartak találkozni február 24. és 27. között. De ha nincs kerozin a repülőgépekhez, akkor még a dohányexportot övező presztízsprojekt is kudarcba fullad. A Habanos S.A., a világ vezető kubai prémium szivarok forgalmazója kijelentette, hogy a döntés célja „a legmagasabb minőségi, kiválósági és élménybeli színvonal” biztosítása. A diplomatikus megfogalmazás mögött azonban egy rideg valóság húzódik meg, amelyet a szigeten már régóta mindenki érzékel: üzemanyag nélkül nincs működőképes logisztika és stabil áramellátás, amely lehetővé tenné a világ minden tájáról érkező vendégek fogadását és egy ilyen költséges rendezvény lebonyolítását.
A Habanos Fesztivál a kubai dohányipar kirakatának számít. Évente körülbelül 1.300 vendég érkezik 70–80 országból: kereskedők, gyűjtők, újságírók és rajongók, akik szemináriumokon, ültetvénylátogatásokon és gálavacsorákon ünneplik a „Habano” márkát. A csúcspont hagyományosan a szivarok és a művészi aukciója. A hivatalos adatok szerint csak 2025-ben ez körülbelül 18 millió euró bevételt hozott – pénzt, amely általában közvetlenül az állami egészségügyi rendszer javát szolgálja. Az, hogy ez a bevételi forrás most megszűnik, a legsebezhetőbb pillanatban érinti az országot.
Az amerikai kormány által szándékosan előidézett válság már régóta elérte a kórházakat. A kubai média drámai következményekről számol be az üzemanyaghiány miatt. Az egészségügyi minisztérium adatai szerint több mint 32.880 terhes nő van kitéve további kockázatoknak, mert a közlekedés, a diagnosztika és az ellátás korlátozott. Az ultrahangvizsgálatok a magzat fejlődésének figyelemmel kísérésére, a genetikai vizsgálatok a rendellenességek korai felismerésére és a szakorvosok mobilizálása egyre nehezebbé válik. Ugyanakkor a védőoltási programok is nyomás alá kerülnek. Ez több mint 61.830 egy év alatti gyermeket érint, akik ebben a kényes szakaszban rendszeres orvosi ellátásra szorulnak.
Az energiaválság különösen súlyosan érinti a krónikus betegeket. A Granma napilap az onkológia helyzetét kritikusnak írja le: „A rák nem ismer blokádot, de a rákkezelések igen.” Kubában naponta 140-150 új rákos esetet diagnosztizálnak – ez évente több mint 50.000 esetet jelent. Azonban a gyógyszerhiány, a javíthatatlan berendezések és az áramkimaradások arra kényszerítik az orvosokat, hogy átálljanak más terápiákra és kevésbé hatékony módszerekre. Sok helyen még az olyan egyszerű feltételek is hiányoznak, mint az oxigénkészülékek működtetése, mert nincs áram.
Míg a Habanos Fesztivál szervezői jobb körülményekre reménykednek, a szigeten egyre nagyobb az aggodalom, hogy a válság tovább rontja a mindennapi életet. A fesztivál nemcsak a kubai hagyományok és kézművesség szimbóluma, hanem fontos devizaforrás is. Elhalasztása azt mutatja, hogy a blokád végül is leginkább azokat sújtja, akik a legkevésbé tudnak kitérni előle.
Írta: Volker Hermsdorf
Forrás: JungeWelt
